Ezer történet közül egy…

Nem régiben akadtam rá az eggyik könyvtárba egy mesés könyvre (legalább is a címe erre utalt ) Árnyacska és Barátai… Nem igazán olvastam ilyen tipusú könyvet vagy 15 éve mert túl korosnak éreztem magamat hozzá. De mégis a kezembe került és elöntött a nosztalgia édes mámora. Amikor anyu mesélt mert féltem, mert beteg voltam vagy mikor jól viselkedtem az óvodában (hmm édes gyermek kor)… Meg néztem a hátlapot amire ennyi volt csak felírva “Ezer történet egy körül. Te választassz vagy a fő történet vagy egy az ezer közül” Hangzatos és kicsit furcsa. Persze hogy a fő lényeg érdelt jobban. Tehát felcsaptam az első oldalt és meg lepetten vettem észre, hogy egy kis fiú sír egy erdőben egy plüss macival a kezében és a cím felette Árnyacska. Nem igazán tudtam mire vélni de hát arra gondoltam utána hogy jóra fordul minden mert ez egy mese. Tehát lapoztam és elkezdtem olvasni. ” Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis fiú. Ez a kis fiú mindentől félt ami létezett ezen a földön kivéve az anyukáját. Egyszer az anyuka hozott egy üres könyvet a fiának és azt mondta neki: – Rajzold le amitől félsz kis fiam így könnyebb szenbe nézni a félelmeddel ! A kis fiú így is tett minden nap rajzolt valami rémisztőt a könyvbe. Az eggyik nap az anyuka látta hogy őt kezdte rajzolni a lapokra…” És lapoztam de amit láttam attól meg fagyott a vér az ereimben. Egy nőt láttam az erdőben rémült arcal és úgy tünt mintha a lapot kaparná a könyvben amit olvasok. Mi ez ? Kérdeztem magamtól. Egyre ingerültebb lettem és a víz is kivert a láttaktól. Előre lapoztam legalább 15 oldalt de minden képen az nő volt de egy árnyék egyre közelebb ért a hátához. Akár hogy lapoztam előre vagy hátra az árnyék közelebb jutott hozzá míg az eggyik lapon már csak egy fekete kép volt… Nem bírtam le tenni a könyvet akár hogy lapoztam mindenhol csak fekete oldalak. Majd vissza pörgettem az első oldalra. De amit láttam teljesen megőrített. Ugyan az a kis fiú volt mint amikor felnyítottam ezt az átkozottat kezében ugyan az a könyv mint az enyém, mögötte az árny aki azt a nőt rémisztette halálra. De a háttér rémisztett igazából halálra. A könyvtár volt az. A rajzon úgy tünt mintha elöttem a ülne a fiú és az árny. Alig mertem fel nézni a könyvből a mennyezetre de ahogy felnéztem ovatosan véletlenűl ki esett a kezemből a könyv. Nem tudtam hova nézni csak előre. És ott volt Ő és az Árny. Láttam hogy a fiú széles mosollyal rajzól valamit nem tudtam mi az. Csak ültem rémülten mozdulatlanul. Majd egyszer csak be fejezte a rajzot és felém fórdította . Én voltam rajta az erdőben mögöttem vagy ezer szem a lombok méllyén… Psszt! Ha ezt olvasod ovatosan nézz szét mert figyel és rajzol!!!

#2014 #creepypasta