Super Mario World

Rengeteg Super Mario játékkal játszottam már. Általában egy részt többször is végigjátszottam, már csak a hangulata miatt is. Nagy kedvencem volt a Super Mario World. Valahogy újra kedvet kaptam hozzá, hogy mégegyszer végigjátszam. Egy kis játék múlva egyzser csak egy statikus villanást láttam a képernyőn. ezután megjelent egy új pálya a térképen. Döbbenten néztem magam elé. Kis gondolkodás után elkeztem. Mikor elkezdőtött a pálya, kirázott a hideg. Szokatlan hangulata volt, mintha nem is egy Super Mario játékkal játszanék. A háttér sötét, kékes színű volt. Mikor megöltem az első felbukkanó ellenfelet, egy keserves sikolyt hallottam. Nem a játékból jött. Kinéztem az ablakon, de nem láttam senkit. Mikor tovább haladtam a pályán, megpillantottam egy embert. Luigi volt az, ahogy ült és csak zokogott. Mikor közelebb mentem hozzá, felugrott egy üzenet: “NINCS REMÉNY”. Itt effektíven sokkot kaptam. “Ezzel a játékkal valami rohadtul nincs rendben!”- mondtam magamban. Aztán továbbmentem. Itt már nem volt egy ellenfél sem. A pálya üres volt és elhagyatott. Megint felugrott egy üzenet: “A FOLYTATÁSNAK ÁRA VAN”. Továbbnyomtam. “BIZTOS VAGY BENNE, HOGY FOLYTATOD?”. Gondoltam, ez csak egy játék és rányomtam. Ekkor a játék lefagyott és kikapcsolt a Nintendo-m. Akárhogy is próbálkoztam, nem kapcsolt be. “Hát akkor inkább lefekszem aludni. Majd holnap megnézem.”- gondoltam. Mikor felébredtem, azon gondolkoztam, vajon hol lehet a kutyám. “Majd csak előkerül…”- gondoltam. Mikor elindítottam a játékot, megjelent egy újabb pálya. Mikor el akartam kezdeni, megjelent egy kép. Körülbelül 10 másodpercig volt látható. A kutyám volt az. Ott feküdt a földön, szeme ki volt vájva, a teste tele volt sebekkel. “Mi a jó rohadt élet ez?!”. Felfordult a gyomrom a látványtól. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Felálltam, kihúztam a konzolt a konnektorból és kidobtam az ablakon. Mikor másnap kinéztem, már nem volt ott. Azóta is hatalmas szomorúság tölt el, mikor szeretett kutyámra gondolok…

#2014 #creepypasta